Kezdetek
Egy párás, napsütéses áprilisi reggelen láttam meg a pécsi napvilágot 1985-ben. Korán érdeklődni kezdtem a szétszedhető dolgok iránt, így miután a családban egyre kevesebb elektromos (és kevésbé elektromos) dolog volt működőképes, megtanultam összerakni ezeket. Köszönet, LEGO…
Négy évesen olvasási képességeim feltörtek, így a régi magazinok és könyvek kezdték kitárni a világot előttem. Eredmény: a Világűr nyűgözött le először, és eldöntöttem, űrhajós leszek…
Korai érdeklődés
A Függöny eltűnt. Általános iskola eleje felé került a családba egy elektromos írógép. Gombok, kattogás, szép betűk… miután a használati utasítást mellőzve töviről-hegyire megtanultam használni, családi írnokká léptem elő, így volt alkalmam a billentyűzetet szokni. Aztán megjött az első PC, és akkor elkezdődött…
Szamárlétrán
Árgus szemekkel figyeltem, ahogy Édesapám kezdi fejből gépelni a DOS-os parancsokat, és a WIN 3.1 ikonrengetegében egyre könnyebben igazodik el. A kiskori rombolásaim miatt nem mehettem a gép öt méteres környezetébe, így a “tiltott gyümölcs” utáni sóvárgás ismét a könyvek birodalmába sodort, és a lenyűgöző masina iránti vonzódásom minden oldal után egyre erősebb lett. Rengeteg oldal volt…
A PC-k rohamosan fejlődtek. Az új gép vásárlásakor pedig kipattant a szikra: enyém lett a régi vas. Mintha egy új világba léptem volna. A könyvek vesézése után egy elektromos doboz pontosan azt tette, amit kértem tőle. Olyan volt, mint az első autóvezetés, mikor egy tonna fém arra megy, amerre én szeretném. Valahogy így költözik lélek ezekbe a berendezésekbe.
Szervizes srácok jöttek havonta egy-két alkalommal, aztán egyre ritkábban, végül a sikeres problémamegoldás mámorító érzése örökre eltávolította őket. Természetesen szerves részei lettek napjaimnak a játékok is, ezt mondanom sem kell. Így előbb-utóbb az elkerülhetetlen hardverbővítés: újabb 4MB RAM, 16 bites hangkártya, 200 MB-os merevlemez, stb.
Döntés
Életem első döntését hoztam meg azzal, hogy kitaláltam hova menjek továbbtanulni. Szüleim teljesen rám bízták a dolgot, és azt hiszem nem lepődtek meg, hogy informatika szakos gimnáziumba jelentkeztem. Kaotikus helyzet alakult ki, az informatika-tanárok folyamatosan cserélődtek, valaki szülni ment, valaki pedig nem. Így 4 év alatt kb. 6 tanárral ismerkedhettünk meg, és természetesen mindegyik ugyan azt magyarázta el teljesen másképp. Egy-két versenyen sikerült eredményeket elérnem, de osztályon belül sajnos nem alakult ki versenyhangulat, nem volt húzóerő. Két nyáron át egy helyi informatikai cégnél szervizesnek vettek fel, ahol rengeteget okosodtam, főleg hardver ügyben. Egy komplett ECDL vizsgával, egy középfokú OKJ-s szakmával és egy érettségi bizonyítvánnyal a kezembe végre elhagyhattam a középiskolát.
Tévút
A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karjára esett a következő választásom, mivel csak itt tanítottak informatikát a közelben. Ez volt az eddigi legnagyobb baklövésem, ugyanis nem tudtam, hogy a “műszaki informatikus” elnevezésű szak arra tanítja meg az embert, hogy miként segítse a műszaki tudományok gyakorlóit munkájukban az informatikával. Tehát tanultam műszaki rajzolást, gépészetet, építészetet, elektronikát és még ki tudja milyen, számomra teljesen érdektelen dolgokat. Két év után elköszöntem az intézménytől.
Hasznos időtöltés
Egy évem volt a következő jelentkezési időszakig. Nem akartam, hogy semmittevéssel teljen el az év, így kiegészítettem az OKJ-mat felsőfokúra. Itt sem tanultam sok újdonságot, de kapcsolatokat sikerült szereznem. Közben a webdesign és fejlesztés iránt kezdtem érdeklődni, és pár kisebb honlapot is készítettem az ismeretségi körömben lévő vállalkozóknak. Szabadidőmben próbáltam kiterjeszteni az ismereteimet, keresni az új dolgokat az informatikával kapcsolatban, és megtalálni a következő mérföldkövet.
A Megváltás
Pécsi Közgáz, nyílt nap. Eszembe sem volt ide jelentkezni, szívességből mentem el infókat gyűjteni. Kezembe nyomtak egy szórólapot: “Tájékoztató GAZDASÁGINFORMATIKUS képzésről”. Ha aranyból lett volna nyomva, akkor sem ért volna többet ez a három mondat. Jelentkezési lap, izgulás, felvettek. Új élet kezdődött, a Közgáz hangulata semmihez sem volt fogható. A tanárok nem szívatnak halálra, nincsenek szakadt ruhában járó hallgatók, és nem üvölti senki az udvaron, hogy milyen sokat ivott előző este, aztán megkérte a takarítónő kezét, aki épp őt próbálta kitenni a kocsmából. Kialakult az is, hogy mi leszünk akik összekötik a gazdasági szakembereket (akik nem igazán értenek az informatikához) a számítástechnikai szakemberekkel (akik nem igazán értenek a gazdasághoz). Azért ez sem lehet tökéletes: közölték, hogy a Természettudományi Karon is vendégül látnak minket egy-két olyan kurzus keretén belül, amit a programtervező informatikusoknak találtak ki, tehát igencsak matek és programozás orientáltak. Az igazat megvallva sosem lopta be magát a programozás a szívembe, és ahogy nézem ez nem is fog változni egyhamar.
Most, két év után azt hiszem, jó helyen vagyok. Nagyon megragadtak az üzleti, gazdasági tárgyak, kezdve a pénzügytől a marketingig. Mindenben van valami varázslatos, igazán használható, kellően bonyolult egyveleg. A következő ugródeszka a szakdolgozat, aztán az államvizsga. Utána meglátjuk mi lesz. Azt hiszem űrhajós már nem leszek…
