Megvettem az első PDA-mat. Sokat lestem másokat, hogyan bütykölik a kezükben lapuló kütyüt, de nem tudtam, hogy ennyire segítőkész társak lehetnek.
Sokat kaptam már azért, hogy milyen régi mobilom van, csakhogy nekem tökéletesen megfelelt: mutatja az időt, lehet vele telefonálni, SMS-t fogadni-küldeni, felébreszt reggelente (ha megkérem rá), jól bírja az akksija, egy két esést is túlél, lehet bele telefonszámot menteni. Nagyjából ennyit kell tudnia egy mobiltelefonnak. Mellesleg a Nokia 2600-ról beszélek.
Szóval kb. 3 éve azt mondtam, hogyha százezer alatt lesz olyan PDA amivel lehet telefonálni, van benne GPS és viszonylag normális fényképezőgép, majd akkor megveszem.
Szeptemberben megérkezett a SAMSUNG i900, másnéven Omnia. Először elsiklottam felette, és a Mio
A702-t néztem ki. Nyolcvanezer forintos árával egész kedvezőnek tűnt, bár elég sok negatív tulajdonságát említették a tesztek. Megjelent Magyarországon a várva-várt iPhone is, és mindenki teljesen oda volt (én is). Az árától már nem annyira.
Netezgetés közben beugrott egy iPhone vs. Omnia teszt. Ezt elolvasva, és kicsit utánanézve a titokzatos kihívónak belezúgtam az Omniába.
Alig pár napos használat után is el vagyok ájulva tőle. Szinte óráról órára tartogat meglepetéseket a kis Assistant. Nem szeretnék leírásba bocsátkozni, akit érdekel olvassa el ezt a cikket. Bátran merem ajánlani bárkinek ezt a modellt, ár/érték arányba minden riválisát toronymagasan veri.
A későbbiekben írok még róla és megpróbálok egy-két hétköznapi helyzetet leírni, amiben remek barátra lel benne használója. Lehet, hogy többre, mint egy barátra…
